Két könnyed lépés 3. rész

Hosszú ideje futottak, de belefáradtak mind a ketten, így lassítottak. A nagy rohanást sietős léptek váltották fel. A pánik egyre inkább eluralkodott Viktórián, míg Zoé kezdett nyugodtabban viselkedni.

Kis idő után ködös fények jelentek meg a lányok előtt. Mintha autó fényszóróit pillantották volna meg, már kezdtek örülni, de közel sem volt igazi. A kocsi veszett sebességgel száguldott feléjük, ők pedig az ellenkező irányba kezdtek futni.

Az út oldalát erős, a korábban látott veszélyes növényzet vette körül. Nem volt más kiút, csak a játszótér zárt öle.

Visszarohantak, de Viktória elcsúszott és a földön elterült. Zoé közben a járműnek hitt lámpákat nézte. Nem sokat tévedtek, mert autó volt, csak nem igazi. A sofőr részegen vezetett, hirtelen a játszótér közepe egy út és a ráfestett zebra lett. A zebra közepén egy kisfiú álldogált egymaga és dühösen tekintett a bátyjára, aki későn próbálta ellökni. A kisfiú az aszfalton terült el, csupa véresen, szakadt ruhával, kócos, sáros hajjal.

A következő pillanatban eltűnt minden és egy park lett az egész helyén. Egy kislány álldogált középen, egyedül, magára maradva. A szüleit várta, de hiába, ők otthagyták őt, egymagában. Szegény lány egyre szomorúbb lett, és pityeregni kezdett. Nem volt már senkije, így lassan elindult a semmibe. Nem tudta hova, merre tart, csak a szüleit akarta, az otthonát és a szerető kiskutyáját. A lány pár nappal később egy sikátorban hunyt el, mérgezés okozta a szenvedéseit és a törékeny kis életének a végét.

Mindkettő gyermek között valamilyen kapcsolatot érzett Zoé, de egyelőre nem tudta mi lehet. Közben Viki kikerekedett szemekkel suttogta barátnőjének:

- Ez a játszótér átkozott!

- Hát persze! A játszótér a kapocs kettejük között! Itt játszhattak együtt és sajnos itt ragadtak haláluk után is. – nézett a nekik háttal álló párra együttérzőn Zoé.

A gyerekek ránéztek. Érezték, hogy Zoé megérti őket, hogy ő más, mint a többi ember, aki idetalált. Lassan a páros mögött megjelentek különböző korú fiúk, lányok. Egy igen nagy csoport gyűlt össze mögöttük, ugyanolyan szakadtan, a szemeik helyett pedig kábult, mély és szenvedést tükröző fájdalmas sötétség meredt a két lányra, akik egyre jobban féltek.

Viktória barátnője kezét megragadva próbálta elhúzni a közeledő lényektől, de mindhiába, Zoé nem mozdult. A vezető fiú megállt közvetlen közel a mozdulatlan lányhoz. Viki közben elugrott onnan a közeli hinták mellé.

Zoé csak farkasszemet nézett a fiúval, aki egyre magasabbra emelkedett, mintha repült volna. Majd a lány az ijesztő sötétségbe bámult.

- Játszol velem? – hangja most kedvesen, lágyan és dallamosan csengett.