Angyalok háborúja /Epilógus/

Angyalok háborúja

EPILÓGUS

1308. Június 16.

A Sötét erdő szokatlanul csendes volt azon az éjjelen. A szél kivételesen elkerülte a fák leveleit, amik éles késként meredtek az ágaikról. Az erdőt a Fájdalom völgye határolta, ami mögött a Csendes mező terült el, azon pedig egy ház állt, amit egy fiatal pár birtokolt. A nő érezte, hogy nincs rendben valami. A Fájdalom völgyéből máskor kiáltások, segélykérések halk robaját lehet felfedezni, de akkor a csend mindent beborított.

Kedvese letelepedett mellé és együtt figyelték a szokatlan nyugalmat az ablak mögül.

-     Nem kellene megnéznünk, mi van oda kint? Legutóbb mikor ez volt…

-     Hallgass! Tudod, hogy a falnak is füle van… Ha bármit is mondasz az ügyről, úgy járhatsz, mint Ő. - tapasztotta erős kezét a nő ajkaira.

Pár pillanat csend után újra hagyta megszólalni.

-     Bocsáss meg. Igazad van. De akkor is!

A férfi nesztelenül felállt, párját húzva maga után. Átmentek a nyitott nappalin és a hallon, majd bementek a hálószobába. Kiléptek a teraszra, majd alig hallható suhanás után mindketten kitárták szárnyaikat. A nő barna tollait az alkony aranyozottra festette, míg a férfi bőrszerű hártyáját áttetszővé tette. Mosolyogva néztek egymás szemébe.

Rendkívül gyorsan és halkan rugaszkodtak el egyszerre a földtől. A felhők homályába burkolózva suhantak egyre előrébb.

Lassan a Fájdalom völgyének homokos, sziklás, kietlen ösvényeit felváltották a Sötét erdő felfegyverzett fái. Az ágak gyorsan mozogtak. Nagyon furcsa volt, hiszen mintha a késszerű tüskék valamit üldözően fordultak volna be.

A pár követte azt a vonalat, ami folyton irányt váltott. Alig telt bele pár hosszú percbe, mikor egy éles sikítást hallottak. Az ágak hirtelen felcsapódtak és apró darabka valami repült a levegőben feléjük.

A férfi elkapta és egy plüssmackó feje nézett vele farkasszemet. Döbbent tekintetét elkapta szerelme és nem is kellett neki több, tudta mi jön.

-        Siessünk!

Együtt kezdtek zuhanó repülésbe, majd az ágak közé csapódtak. Amint földet értek visszahúzták szárnyaikat. Apró vágásaik sajogtak, de nem törődtek vele. A fák között szaladó kis alakot nézték. Egy plüss testecskét szorongattak karjai, miközben törhetetlenül szaladt. Vörös köpenyecskéje után kapkodtak a hatalmas kések. A hirtelen irányváltoztatások miatt nem kapták még el.

A másodperc tört részében esett el a kislány. Az ágak, mintha nevetnének, mozogtak felé lassabban, hogy félelmet keltsenek. A férfi azonnal elé vetette magát.

A nő könnybe borult szemekkel figyelte. Tudta, hogy nem avatkozhat bele. A kettejük varázslata, ha kereszteződik… Nem kockáztathatott. Csak állt tehetetlenül és nézte, ahogy a vakító égszínkék erőpajzs lassan burkot képez kettejük felett.

A férfi bőr szárnyait az apró testecske köré fonta. A piros köpeny kapucnija lehullott a fejről és a sötétben így is tökéletesen kivehető volt az arc. Hófehér bőre, lilás ajka volt a kislánynak. A szeme felemás volt, a bal fele kirívóan zöld, a jobb oldali pedig hasonló kék. Könnyes tekintetét riadtan kapta fel és egy kevés remény csillant fel benne, ahogy látta a férfi meleg, arany szemeit. Most már nem lesz semmi baj.

A kék ragyogás elviselhetetlenné vált, így a nő szemeire tapasztotta kezeit.

Az ágak visszahúzódtak, megdermedtek, az erős fény is eltűnt. A férfi szárnyai a lány alatt puha hamuvá váltak, majd az alakja kezdett halványodni.

A nő könnyeit nyelve ugrott kedveséhez.

-        Kérlek… Ne menj el! Nem teheted ezt velem.

-        Vigyázz rá.

-        Nem foglak elfelejteni és nem fogom hagyni, hogy feledésbe merülj.

-        Szeretlek!

-        Én is.

A teste elgyengülve feküdt rá a levegőre, majd a hamu szétrobbant és felszállt. A kislány döbbenten nézte végig a jelenetet. A nő lelke összetört, sikítani akart, tombolni, dühöngeni, ordítani, kiengedni a fájdalmat, zokogni, de nem tette. Karjába fogta a gyermeket, felvette a kicsit távolabb fekvő mackó fejet és amilyen gyorsan csak tudott a levegőbe emelkedett.

Az ég tiszta volt, csillagos és gyönyörű.

Ahogy a ház küszöbét átlépték, érezték, hogy körülöttük az eddig ismert világ más lesz, mint volt.