Ijesztően
sötét volt a fákkal sűrűn szegélyezett ösvényen. A jeges szél csakúgy tombolt a
lombokat erősen mozgatva. Néha egy fa törzse halkan megreccsent, az ágak
hajladoztak a lány felé, megtépve haját, apró vágásokat ejtve rajta, mintha
csak meg akarták volna ragadni.
A tizenhét éves lány kétségbeesetten
futni kezdett, rohant, ahogy csak tudott. Lábai alig érték a talajt, úgy érezte
repül, mégsem volt boldog. Soha nem félt annyira, mint akkor, azon a késő
délutáni órában.
A táncoló levelek közül néhol még a
lenyugvó nap fénysugarai csillantak meg az alig látható kis úton. Lenyűgöző
volt az erdő szépsége, főleg az éjszakai órákban, szerette a természetet és az
állatokat. De akkor nem azzal törődött.
Zoé aznap kora délután tudta meg, hogy
barátnője, Viktória elszökött otthonról, mert nagyon összevesztek a szüleivel.
Egész nap őt keresték. Rengeteg helyen megnézte, de csak nemrég jutott eszébe a
kedvenc, de titkos helyük. Egy régi, elhagyatott játszótér, az erdő kicsit
mélyebb pontján.
Pár hónapja találták meg a teret. Egy kisebb
réten állt egy nagy csúszda, öt hinta, padok asztalokkal, homokozó, kis teaház,
mászóka és egy kis füves terület. Szép volt, nyugodt és békés, szerettek kint
lenni, mert ott megbeszélhették a legféltettebb titkaikat és egy kicsit
megszabadulhattak a szüleiktől.
A titokzatos játszótér rengeteg
fájdalmat és talányt rejtett magában, ezért is szerették még, mert izgalmas
volt. De sajnos nem tudhatták mi vár ott rájuk a sötétben.
Oda tartott Zoé is, bár félt az erdőtől,
fájtak a sebei, a lábai és fázott. Nem vett ezekről tudomást, tudta, hogy
barátnőjének szüksége van rá.
Nem túl könnyen, de eljutott a
rejtekhelyükig. Egy fa törzsének dőlve fújta ki magát. Pár perc múlva, miután
szívverése kicsit lassult, elindult befelé.
- Viki! Merre vagy? – kiáltozta aggódva.
- Itt vagyok a csúszdánál Zoé! Segíts! –
sikoltott élesen fel Viktória.
Zoé nem habozott, azonnal futni kezdett.
A rét bal, legbelső sarkában állt a
csúszda, jobbra mellette pedig a homokozó. A fák kis árnyékot vetettek rá
nappal, de most teljes sötétség borította környékét.
Amikor odaért, nem értette, hogy Viki
miért nem jön le, hiszen akkor még nem látta, amit barátnője.
- Viki! Ne szórakozz…
Viktória csendre intette Zoét. A
szemeivel jelzett neki óvatosan, nézze meg a feljárót.
Zoé elővigyázatosan megközelítette, mit
sem sejtve a létrát. Meglepve figyelte a jelenséget, ami elég különösnek
bizonyult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése